1. |
Ősi szó
07:08
|
|||
|
Jöjj, gyönyörű emlék, a létünk hajnalán
Őseinktől sarjadó, te szívtől nyíló szó
Soha nem elég, nem elég hinnünk, hogy ránk egy új nap vár
Légy az emlék, légy a szó, mi emberhez méltó
Új kornak szárnyán aranyösvényre térnek
Hűséges őrzői a Földnek, s az égnek
Holdjárta forrásból új hajnal ébred
Napfényből csillagfolyó
Emlékezz ember, örök álmodból kelj fel
Tested szél tépi, és mardossa tenger
Elfáradt szíved ha dobbanni sem mer
Ébredjen benned a szó
|
||||
2. |
Életerő
05:12
|
|||
|
Ereje végén remeg a kétség
Temeti régi szavak büszkeségét
Falai mélyén fekete szépség
Szabadon énekeli ébredését
Ég a szíved, égi élted
Gyönyörű hangján szólít téged
Álmaidnak, vágyaidnak
Veti a magját, dobban érted
Szél vigye hátán messzi vidékre
Zengje az égből záporeső
Szórja mezőre, friss levegőre
Nyíljon a földből életerő
Kitör a mélyből, keresi álmát
Követi új szavai suttogását
Ragyog a fénytől, leveti fátylát
Öleli elfeledett ifjúságát
|
||||
3. |
Lángolj
04:12
|
|||
|
Kóbor időből zörög, átsző a tél
Szél fúj didergő, vele hull rám a dér
Erdőm igéjét fagyos ég szórja szét
Szép őszi éltét ezer út várja még
Elhagy a szó, ahogy éled az érintés
Tél leszek én, aki némán állok eléd
Melegíts, veled éreznék
Légy te a tűz, velem égj
Izzó múltad nem szolgálhat
Lángok marják porrá várad
Napfény szőtte új gúnyádat
Lángolj, égjen minden vágyad
A Föld színén, a szív mélyén
Emberként lángolj még
|
||||
4. |
Ármány
05:32
|
|||
|
Tűz a lelkem, folyton ébred
Láng a testem, izzó kínom az élet álma
Majd feléget, pusztuljon hát
Ősi méreg a létezése,
Lélegzése, tévedése
Nincs az a múlt, ami megbocsájthat
Ennyi vétket, emberéltet
Éhes ember, nézd mit ettél
Folyton adtam, mivé lettél
Bűn a lelked, bűn a tested
Félelemtől bűzlik a véred
S ha reggel újra tisztult szívvel
Szállni vágysz majd az égi zenékkel
Én elkísérlek, ó majd érzel
Ha minden szóval engem idézel
Az éj karmai a földig érnek
A fény hamvaiból újra élek
Én, sírhalmon gyászkoszorú
|
||||
5. |
Áldás
12:10
|
|||
|
Békét váró, csendben járó
Ősi néptől messze szálló bátor ének
Gyógyítsd sebeit embertársnak,
S mind a világnak
Adjon a Föld életet újra
Adja az ég a Nap melegét
Járja a fény lelkedet újra
Adja az Isten a szív örömét
Hajnali fényben izzik az égbolt, pezsdül a forrás, rezzen a szél
Fák sűrűjében, zöld menedékben, tűz dala ébred, illan a dér
Mozdul az erdő, lombkoronája színaranyában lüktet a vér
Virrad az élet, ritmusa éltet, testem a Föld, szava lelkemig ér
Múlt gyökeréből, régi regéből, lobban a szikra, zendül a ég
Vad morajánál hangos imával áldja az Istent, kéri a nép
Hulljon a lánc, ahogy dobban a szívünk, forrjon a vérben ősi erő
Ázzon a testünk, ázzon a lelkünk, hulljon a földre, mossa eső
Nézd mily tiszta az ég, a csillagokról zenél
Csend a hangja, ezer a színe, hazakísér
Hol jársz, a béke ragyog át, szabad élet a neved
Lüktetésed szent igéjét szavalom én
S nem számít majd hogyha újra itt a tél
S bundájában majd a Föld nyugvóra tér
Gyújts tüzet kandallódban, otthon vagy már, ott ég szíved lángja
Boldogan dúdoltok majd napfényt játszva
Így ébred majd új emlékre
Ősi földnek ősi népe
Tiszta szívű, bátor nemzedéknek házát
Áldás érje
Csillagfényből máglyát gyújtunk
Kéz a kézben táncot járunk
Itt sarjadjon minden gyönyörű álmunk rólad
Emberi sorsunk
|
||||
6. |
Sziklák szívén
07:47
|
|||
|
Miért jársz folyton távol
Szomorú a hangod, mondd miért félsz
Elfáradtál és fázol
Betakar a Hold míg hozzám érsz
Poros úton végig kísér
A felhőkig ér
Ott járok én
Ahol végtelen térben
Testem a szél
Lombok közt él
Jöjj hát, gyere érezz engem
Így lesz jó, gyere érezz, nincs már szó
Mindent elhagytál, nincsen múltad már
Így most jó, szabad élet, áramló
Tárd ki a szárnyad, élvezd hát
Gyönyörű vagy, így emlékszem rád
Nevet az égszínkék, mosolya békesség
Dalol a réges-rég, szavai ékesség
Ölel a százszorszép anyai gyengédség
Vezet a jó szándék, atyai bölcsesség
Ó mondd meddig tűr a fény feledést
Ó mondd meddig őrzi még erejét
Hát szólj nappalom, szólj éjszakám
Szólj égi testvér, szólj Földanyám
Szóljon a nép, tűz fonja át
Szólja az ember lángok szavát
Nem elég...
Vérrel írott lapjaimat letakarom
Abból gyújtok hajnalt én
Tűnő kornak szép emlékén
Nem elég...
Fájó testem nem vihetem az utamon
Elrejtem a Föld mélyén
Szunnyadjon a sziklák szívén
Messze fenn az égen, éjnek sűrűjében
Lelkem csillagából lámpást gyújt az Isten
Érzem rezdülését, tenger áradását
Napfény szőtte éltünk néma kiáltását
Ébredj édes álmom, ébredj teremtésem
Szólítsd meg a Földet, ébreszd fel a testem
Erdő rejtekéből, forrásnak vízéből
Új életre keljen, azt hirdesse múltam nem feledem
|
||||
7. |
Lépj át
07:53
|
|||
|
Még álmaidban élő, halványtestű szép remény
A pillanat igéző, hol két út összeér
S ha a kéz a kézbe téved, s halk szavuk az égig ér
Átölel az ének, ébred a hajnalfény
Nézz rám, szabadon élek
Gondolj rám, s kezemet nyújtom érted
Hol jársz, gyönyörű élet
Indulj el, ha a szív dala szólít téged
Lépj át, várnak rád...
|
||||
8. |
Az éj rejtekén
03:22
|
|||
|
Alszanak a fák, zizeg a rét
Halkan duruzsoló szavain átragyog a lét
Álomra hív, vezet az éj rejtekén
Álomra hív veled az éj
Hallod e a csendben az imát
Völgybe siet a zöld hegyeken, hűs patakon át
Lelkünk zenél szemei kék erdején
Lelkünkben él, hazakísér
Táncunkból új dallam ébred
Benne dobog a hajnal
Fond össze karjaink, s érzed
Hogy így szabad a vágy
Szabadon élünk már
Így dalolom én, ahogy örökké
Szeretlek téged, téged, téged
A tündöklő lényed
Az arcomhoz ér a simogató szenvedély
És átölel, gyönyörű hangján hív az éj
|
||||
Bakos Attila recommends:
Serenity Rise
by Woodland Choir
Check out my acoustic project.
go to album
Check out my symphonic black metal project.
go to albumIf you like Bakos Attila, you may also like:
supported by 19 fans who also own “Aranyhajnal”
outstanding fusion of blackmetal and progressive rock ....
go to album
supported by 19 fans who also own “Aranyhajnal”
Epic journey through and through. Brilliant album!
go to album
featured on Bandcamp Radio Oct 28, 2022
go to album
Lurkers in the Capsule of Skull
by VEILBURNER
featured on Bandcamp Radio Sep 30, 2021
go to album
