Békét váró, csendben járó
Ősi néptől messze szálló bátor ének
Gyógyítsd sebeit embertársnak,
S mind a világnak
Adjon a Föld életet újra
Adja az ég a Nap melegét
Járja a fény lelkedet újra
Adja az Isten a szív örömét
Hajnali fényben izzik az égbolt, pezsdül a forrás, rezzen a szél
Fák sűrűjében, zöld menedékben, tűz dala ébred, illan a dér
Mozdul az erdő, lombkoronája színaranyában lüktet a vér
Virrad az élet, ritmusa éltet, testem a Föld, szava lelkemig ér
Múlt gyökeréből, régi regéből, lobban a szikra, zendül a ég
Vad morajánál hangos imával áldja az Istent, kéri a nép
Hulljon a lánc, ahogy dobban a szívünk, forrjon a vérben ősi erő
Ázzon a testünk, ázzon a lelkünk, hulljon a földre, mossa eső
Nézd mily tiszta az ég, a csillagokról zenél
Csend a hangja, ezer a színe, hazakísér
Hol jársz, a béke ragyog át, szabad élet a neved
Lüktetésed szent igéjét szavalom én
S nem számít majd hogyha újra itt a tél
S bundájában majd a Föld nyugvóra tér
Gyújts tüzet kandallódban, otthon vagy már, ott ég szíved lángja
Boldogan dúdoltok majd napfényt játszva
Így ébred majd új emlékre
Ősi földnek ősi népe
Tiszta szívű, bátor nemzedéknek házát
Áldás érje
Csillagfényből máglyát gyújtunk
Kéz a kézben táncot járunk
Itt sarjadjon minden gyönyörű álmunk rólad
Emberi sorsunk
