Tűz a lelkem, folyton ébred
Láng a testem, izzó kínom az élet álma
Majd feléget, pusztuljon hát
Ősi méreg a létezése,
Lélegzése, tévedése
Nincs az a múlt, ami megbocsájthat
Ennyi vétket, emberéltet
Éhes ember, nézd mit ettél
Folyton adtam, mivé lettél
Bűn a lelked, bűn a tested
Félelemtől bűzlik a véred
S ha reggel újra tisztult szívvel
Szállni vágysz majd az égi zenékkel
Én elkísérlek, ó majd érzel
Ha minden szóval engem idézel
Az éj karmai a földig érnek
A fény hamvaiból újra élek
Én, sírhalmon gyászkoszorú