Jöjj, gyönyörű emlék, a létünk hajnalán
Őseinktől sarjadó, te szívtől nyíló szó
Soha nem elég, nem elég hinnünk, hogy ránk egy új nap vár
Légy az emlék, légy a szó, mi emberhez méltó
Új kornak szárnyán aranyösvényre térnek
Hűséges őrzői a Földnek, s az égnek
Holdjárta forrásból új hajnal ébred
Napfényből csillagfolyó
Emlékezz ember, örök álmodból kelj fel
Tested szél tépi, és mardossa tenger
Elfáradt szíved ha dobbanni sem mer
Ébredjen benned a szó